Hogyan éltük meg a kulturális programokat a korlátozások idején?

A KutatóCentrum 1000 fős országos reprezentatív felmérést végzett a 18-64 év közötti (tehát legnagyobb részben gazdaságilag aktív) felnőtt lakosság körében. Azt vizsgáltuk, hogy a válaszadók milyen kulturális programokon szoktak részt venni, illetve a járványhoz kapcsolódó korlátozások milyen hatással voltak a kultúrafogyasztási szokásaikra.

2019-ben, a vírusjárványt megelőző évben a 18-64 év közöttiek 85%-a vett részt valamilyen kulturális tevékenységben – egyedül, otthon akár vagy társaságban különböző helyszíneken. Majdnem háromnegyedük (72%) olvasott könyvet (egyedül itt tapasztalni jelentős különbséget a nemek tekintetében; a nők 79%, a férfiak 65%-a olvasott el legalább egy könyvet tavaly.)

Az aktív korú felnőttek 40%-a nézett meg moziban filmet (felülreprezentáltak persze a fiatalok, akik gyakran a mozifilmet „plázázós” programokkal is összekötik). 37%-uk televízión tekintett meg színházi- vagy koncertközvetítést (emellett 27%-uk számolt be arról, hogy rádión hallgatott színházi- vagy koncertközvetítést, kulturális műsort.)

A vizsgált csoport egyharmada tekintett meg kiállítást múzeumban (34%) vagy más kiállítóhelyeken (33%). 2019-ben külföldre is legnagyobb arányban múzeum (14%) vagy kiállítás (9%) megtekintése céljából utaztak – ez főleg a fővárosiakra és a magasabb jövedelműekre volt jellemző.

A válaszadók egyharmada (33%) vett részt könnyűzenei (pop, rock stb.) koncerten, 14%-uk pedig könnyűzenei fesztiválon (Sziget, Volt, EFOTT, stb.) – és ma már ezeket a programokat nem feltétlenül csak a legfiatalabbak látogatják.

Komolyzenei koncerten, vagy komolyzenei/összművészeti fesztiválon – annak valamelyik programján – a válaszadók 11-13%-a vett részt. Ez azonban a közép- és érettebb korúakra jellemző.

A budapestiek leginkább könnyűzenei fesztiválok miatt utaztak el szívesen lakóhelyükről más magyarországi településekre, de a vidéki múzeumokat és kiállítóhelyeket is szívesen felkeresték. A Budapesten elérhető kulturális kínálat pedig az egész országban vonzó; a vidéken élők a kívánt kulturális élményeik egyötödét-egyharmadát a fővárosban élték meg.

A március közepén bevezetett korlátozások miatt gyakorlatilag be kellett zárni a kulturális programok valamennyi megszokott helyszínét: a színházakat, mozikat, múzeumokat, galériákat, és ezt követően a szabadtéri helyszíneket is.

A kultúrafogyasztás egy része áthelyeződött az online térbe. A korlátozások alatt a válaszadók majdnem háromnegyede (73%) töltött le filmet a netről, megelőzve ekkor a könyvolvasás (68%) népszerűségét. (Ebben az időszakban nem nőtt ugyanakkor a televíziós vagy rádiós színházi- és koncertközvetítések követése, bár időarányosan visszaesésről sem beszélhetünk esetükben.) A válaszadók 17%-a töltött le vagy nézett interneten színházi előadást a járvány első hullámát kísérő korlátozások idején, 10%-uk ugyancsak interneten vett részt múzeumi programon vagy tárlatvezetésen, 9%-uk pedig még operát vagy operettet is letöltött/megtekintett.

Vizsgáltuk azoknak az eszközöknek a beszerzését (kiskereskedelmi forgalmát), amelyek alkalmasak a kulturális programok követésére is. Az aktív korú felnőttek a járvány első hullámának idején legnagyobb részt okostelefont (10%) valamint játékkonzolt, mint multimédiás eszközt (7%), vásárolt vagy cserélt újra. A válaszadók mintegy 7%-a laptopot, 7%-a okos tévét, 5%-a pedig tabletet és asztali számítógépet vásárolt/újított ebben az időszakban. Ezeknek a vásárlásoknak egy része már tervezett, de most előrehozott beszerzésként valósult meg.

CD lejátszó, lemezjátszó, blue ray, hifi- vagy házimozi rendszer vásárlásáról a járvány első hullámának idején elvétve esett szó. Az előrehozott, illetve átirányított beruházások célja elsősorban az otthoni munkavégzés és ügyintézés platformjait megteremtése volt. Csak marginálisan kevesen fejlesztették az otthoni eszközparkjukat a médiából vagy internetről való kultúrafogyasztás kedvéért.

A koronavírus miatti korlátozások nyár közepi feloldását követően a novemberig terjedő időszakban a kulturális programok látogatottsága nem érte el a korábbi, vírusmentes időszakra jellemző mértéket. A megkérdezettek szerették volna bepótolni az elmaradt élményeket, miközben sokukban megmaradt a gyanakvás és a tartózkodás a tömegrendezvények, illetve a nagylétszámú közönséget fogadó programokkal szemben.

Az aktív felnőttek több, mint egyharmada (36%) vásárolt jegyet valamilyen nyári kulturális programra. Közülük háromból kettő azonban megélte azt is, hogy ez a program a járványhelyzet változására való tekintettel elmaradt: leginkább a könnyűzenei koncertek (9%), a színházi előadások (8%), valamint a könnyűzenei fesztiválok (4%) elmaradásával kellett szembesülniük.

Az elmaradó kulturális programok több, mint felének estében (54%) a szervezők azt ajánlották fel, hogy a jegy érvényes lesz a programra egy későbbi időpontban, illetve másik programra lesz felhasználható (17%). A programszervezők mindössze 52%-a ajánlotta fel a jegy árának visszatérítését is mint opció. Emellett előkerült a jegy árának más szolgáltatásokra vagy termékek vásárlására való felhasználása (9%), vagy támogatásként, adományként való átcímkézése (16%). Mindössze az elmaradt programok 5%át nem követte semmilyen kompenzáció. A válaszadók legnagyobb arányban a jegy árának visszatérítését (48%) vagy a program későbbi időpontban történő megrendezését (28%) preferálják.

Fontos tapasztalat, hogy az aktív korú felnőttek többsége szerint nem teljes értékű egy kulturális program rádión (67%), online (64%) vagy televízión (56%) keresztüli közvetítése. Hiányzik az élő előadsás varázsa; 62%-uk szerint egy koncert vagy színházi előadás kizárólag élőben lehet az igazi, a közönség és a többi rajongó jelenlétét pedig 47%-uk hiányolja. Mivel az online élményt nem tartják egyenértékűnek a személyes jelenlét érzésével, emiatt nem is érzik jogosnak, hogy ugyanannyiba kerüljön egy online közvetítés, mint a személyes előadás (72%).