Az új intézkedések szükségességét a többség elismeri, de kevesen számítanak javulásra a hazai egészségügyben

[:hu][:hu]Budapest, 2021. április 08.

Márciusi online omnibusz kutatásunkban a magyar egészségügyre fókuszáltunk. Megvizsgáltuk az online népesség egészségüggyel kapcsolatos véleményét, percepcióit, a köz- és magánegészségügyi ellátások igénybevételének gyakorlatát, a rendszer megítélését, valamint az egészségügyet érintő, március 1-jétől érvénybe lépett új rendelkezésekről kialakult véleményeket.

A téma aktualitása nehezen vitatható. Kis túlzással az elmúlt egy év kizárólag a koronavírus-járványról szólt, ehhez kapcsolódóan a hazai egészségügy színvonaláról, az egészségügyi dolgozók emberfeletti teljesítményéről, leterheltségéről zajlott általában a közbeszéd. Ráadásul egy hónappal ezelőtt az egészségügyben jelentős változások léptek érvénybe, melynek módjáról és következményeiről ugyancsak élénk vita alakult ki a hazai nyilvánosságban.

 

Alacsony a magyar közegészségügybe vetett bizalom

Általában elmondható, hogy ahhoz, hogy az emberek valamilyen szolgáltatást igénybe vegyenek, elengedhetetlen, hogy bízzanak az adott szolgáltatóban, amellyel kapcsolatba kerülnek. Ebből a szempontból egyértelműen aggasztó, hogy az állami egészségügybe vetett bizalom – a járványidőszak kellős közepén – nagyon alacsonynak látszik. Az online népesség kevesebb, mint a harmada (29%) bízik benne, hogy ha őt vagy családtagjait baleset érné, színvonalas közegészségügyi ellátásban részesülne, ami egy riasztóan alacsony arányszám. Sokan bizonytalanok ebben a kérdésben, bíznak is, meg nem is a hazai egészségügyben (37%), az online népesség tagjainak egyharmada viszont nem bízik abban, hogy szükség esetén megfelelő közegészségügyi ellátáshoz juthat Magyarországon.

Az aktív korú online népesség inkább pesszimistán látja a magyar egészségügy jelenlegi és jövőbeli helyzetét is: a válaszadók kétharmada egyértelműen elutasítja azt az állítást, miszerint a magyar egészségügy Európa élvonalába tartozik”, a válaszadók majdnem fele egyetért azzal, hogy „a magyar egészségügy összeomlóban van, a jövőben pedig az is előfordulhat, hogy megszűnik a közellátás”.

 

Fontosnak tartjuk az egészségügyi dolgozók munkájának elismerését

Az a törekvés, hogy a hálapénz, illetve az egyéb, informális juttatások kikerüljenek a hazai egészségügyi rendszerből, egyértelműen találkozik a magyar társadalom igényeivel. Ezzel párhuzamosan viszont a népesség tagjai általában úgy érzik, az orvosoknak, ápolóknak, egyéb egészségügyi dolgozóknak nagyobb béreket, érdemibb elismeréseket kellene adni a jelenleginél.

Az aktív népesség tagjai alapvetően egyetértenek abban, hogy az egészségügyi dolgozók munkáját fontos elismerni és díjazni. Az emberek számára a legjelentősebb ilyen jellegű eszközöknek a fizetés/fizetésemelés és a szakmai előléptetések, kinevezések számítanak, amelyeket 10-ből 9 válaszadó létfontosságúnak tart az egészségügyi dolgozók munkájának elismeréséhez. 10-ből legalább 8 internetező szerint pedig a különböző plusz juttatások, valamint a díjak, kitüntetések, hivatalos elismerések (is) lényegesek. Ezzel szemben az ajándékokat csupán kevesebb, mint egyharmaduk tartja ebből a szempontból relevánsnak, a hálapénz pedig egyértelműen negatív megítélés alá esik.

 

Az online népesség háromnegyede vett igénybe valamilyen közegészségügyi szolgáltatást

Az utóbbi egy évben különösen nagy terhelés alatt van az egészségügy, emiatt az egészségügyi szolgáltatások, vizsgálatok jelentős részét felfüggesztették vagy szigorú feltételekhez kötötték. Ezzel együtt az emberek nagyjából háromnegyedéről elmondható, hogy valamilyen közegészségügyi szolgáltatást igénybe vett az elmúlt 2-3 évben.

Az aktív online népesség 72%-a vett igénybe valamilyen, a társadalombiztosítás által finanszírozott közegészségügyi szolgáltatást, – leggyakrabban az orvosi laboratóriumi diagnosztikai szolgáltatásokat vették igénybe az emberek (az online népesség harmada). Figyelembe véve, hogy még betegség felmerülése nélkül is orvosilag javasolt legalább 1-2 évente labor szűrővizsgálatra ellátogatni, illetve azt is, hogy a pandémia miatt a laborvizsgálatok igénye növekedhetett, ez az arány magasnak semmiképpen sem tekinthető. Szemészetre és az ultrahang-diagnosztikára az online népesség tagjainak ötöde látogatott el az elmúlt években.

A közellátást igénybe vevők demográfiai mintázata a járványidőszak ellenére nem módosult jelentős mértékben: továbbra is az 50 évnél idősebbek azok, akik az átlagnál nagyobb arányban veszik igénybe a közegészségügyi szolgáltatásokat. Úgy tűnik, a nők jobban figyelnek az egészségükre, mint a férfiak, legalábbis nagyobb arányban vettek igénybe közegészségügyi szolgáltatásokat: a nők 79%-a, a férfiaknak viszont csak 66%-a vett igénybe állami egészségügyi ellátást az utóbbi években.

Magánegészségügyi ellátást sokkal kevesebben vettek igénybe az utóbbi években (40%). A magánszolgáltatások közül kiemelkedően fontos a szülészet/nőgyógyászat, amit az online népesség tagjainak több, mint 10%-a magánegészségügyi úton (is) igénybe vett, – ebben az értelemben egyáltalán nem meglepő, hogy ezt a területet az új, egészségügyet érintő szabályozások is külön rendszer szerint kezelik. Ettől eltekintve ugyanazoknak a szolgáltatásoknak az igénybevétele a legelterjedtebb, mint a közegészségügyben: a szemészet, az ultrahang-diagnosztika és az orvosi laboratóriumi diagnosztika.

Az utóbbi években főleg a fővárosban vagy a nagyobb városokban élők, a felsőfokú végzettségűek, illetve az átlagnál jobb körülmények között élők vettek igénybe magánegészségügyi szolgáltatásokat. Az állami egészségügyi szolgáltatásokat a nők jelentősen nagyobb arányban vették igénybe, mint férfiak, a magánegészségügyben ez az eltérés a nemek között nem tapasztalható – még a szülészet/nőgyógyászat elvitathatatlan elsőbbsége ellenére sem. E jelenség pontos megértéséhez további vizsgálatok elvégzésre lenne szükség. Mindenesetre, mivel a férfiakról tudható, hogy az átlagosnál később fordulnak orvoshoz, ha valamilyen egészségügyi problémájuk van, feltételezhető, hogy gyakran már nem tudják / nem akarják megvárni, míg a közegészségügyben sorra kerülnének, hanem a gyorsabb ellátás reményében a magánegészségügyi rendszerhez fordulnak.

 

Támogatjuk a hálapénz eltörlését, az egészségügyi dolgozók béremelését, de nem bízunk az ellátás javulásában

Az aktív online népesség fele hallott már a hazai közegészségügyi ellátásban 2021. március 1-jétől érvénybe lépő változásokról. A 45-54 évesek, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a jómódúak, a politikailag aktívak, illetve az ellenzéki összefogásra szavazók az átlagnál egyértelműen nagyobb arányban értesültek már erről. A változások elsősorban a hálapénz eltörlését, a béremelést és a társadalombiztosítás szabályainak változását jelentik azok számára, akik hallottak már az új rendelkezésekről.

 

Az emberek kevesebb, mint egyötöde hisz abban, hogy az intézkedések javulást érhetnek el

A legtöbben fontosnak tartják az egészségügy átalakítását és az azt célzó intézkedéseket, de rossznak érzik az időzítést a tomboló járvány miatt. A vizsgált célcsoport közel fele gondolja azt, hogy a bevezetett rendelkezések rontani fogják a hazai közegészségügyi ellátás színvonalát, míg kb. egyharmaduk szerint ezek nem fognak lényeges változásokat elérni. Abban, hogy az intézkedések tényleges javulást tudnának elérni, mindössze a gazdaságilag aktív online népesség 17%-a bízik.

Az intézkedések és azok várható következményeinek megítélése nagyban függ a politikai érdeklődéstől: míg a kormánypárti szavazók szerint a bevezetett változtatások javítani fogják a hazai közegészségügyi ellátás színvonalát, valamint saját magukra nézve is pozitív következményekre számítanak, addig az ellenzéki összefogás támogatói szerint ezek az intézkedések rontani fognak a közellátás színvonalán és saját, személyes életükre is negatív hatással lesznek. A politika alapvetően meghatározza a témával kapcsolatos véleményeket, de természetesen más tényezők is hatnak rájuk, még ha nem is annyira erőteljesen. A 18-24 évesek, a férfiak és a jómódban élők az átlagnál nagyobb arányban számítanak a közegészségügyi ellátások javulására az intézkedéseknek köszönhetően, valamint azok is, akiknek már jelenleg is megvan a bizalmuk a színvonalas tb-ellátásban. Ezzel szemben a nők inkább pesszimisták és azok is, akik már a változtatások előtt sem bíztak a közellátásban és helyette inkább a magánegészségügyi ellátást preferálták.

5-ből 3 aktív korú internetező egyetért abban, hogy „szükség van az egészségügy átalakítására, de a járvány idején nem lett volna szabad belekezdeni”. Közel ennyien gondolják azt is, hogy „az egészségügy átalakítása sok egészségügyi dolgozót lehetetlen helyzetbe hoz, és emiatt érthető, ha otthagyják az állami egészségügyet”.

Az online népesség tagjai általában egyetértenek abban, hogy az egészségügyet át kell alakítani, az egészségügyi dolgozókat pedig jobban el kell ismerni, de nem biztosak abban, hogy az új intézkedések kellőképpen szolgálnák ezt a célt. Az egészségügyet érintő átalakítások csak minden 4. válaszadó szerint növelik tovább az orvosok megbecsülését, azzal az állítással pedig, miszerint „az egészségügyi dolgozók korábban is többet kerestek az átlagnál, ez továbbra is így maradt, ezért érthetetlen a felháborodásuk az új rendelkezésekkel kapcsolatban”, a megkérdezettek több, mint fele határozottan nem ért egyet.

 

A hálapénznek mennie kell

Alapvető tapasztalat Magyarországon az elmúlt években, hogy szinte minden kérdés megítélése politikai dimenziók mentén történik. Ezzel szemben a hálapénzzel kapcsolatos döntések, annak eltörlése politikai nézetektől függetlenül nagyon széles körben támogatott, ami azt mutatja, hogy ez az egész társadalmat érintő kérdés és valóban hozzá kellett nyúlnia a döntéshozóknak.

10-ből 7 gazdaságilag aktív, internetező egyértelműen egyetért a hálapénz megszüntetését célzó intézkedésekkel. Ez a vélemény egyáltalán nem függ a politikai nézetektől, a kormánypárti és ellenzéki szavazók ugyanúgy mellette állnak. Az állítással, hogy „A hálapénz eltörlése időszerű volt, egy rossz rendszernek lett így vége”, szintén a válaszadók túlnyomó többsége egyetért.

Noha szinte mindenki egyetért azzal, hogy a hálapénznek mennie kell, az emberek többsége nem hisz abban, hogy sikerülhet megszüntetni ezt a jelenséget, a legtöbben úgy gondolják, hogy valamilyen formában fenn fog tudni maradni.

A hazai gazdaságilag aktív online népesség több, mint fele ért egyet azzal az állítással, miszerint a „jelenlegi formájában lehetséges, hogy megszűnik a hálapénz, de valami hasonló úgyis fel fogja váltani”. Sőt, a válaszadók negyede szerint „a hálapénz intézménye nem szüntethető meg, továbbra is marad minden úgy, ahogy volt” és csupán egyötödük biztos benne, hogy „mivel a törvényben előírják, meg is fog szűnni” a hálapénz. Azok, akik ez utóbbiban hisznek, alapvetően is az optimistábbak közé tartoznak az egészségügy helyzetét és a jelenlegi változtatásokat illetően is. Ők azok, akik bíznak a tb-ellátásban és akik szerint a bevezetett intézkedések javítani fogják a közellátás színvonalát. A válaszadók döntő többsége egyetért abban a kérdésben, hogy a hálapénz létezésének okait kellene megszüntetni, egyéb esetben nem fog eltűnni, betiltani nem lehet – ezt a véleményt az online népesség tagjainak kétharmada képviseli.

 

A megkérdezettek harmada a magánegészségügyben bízik jobban, ezért követné a közellátásból esetlegesen távozó orvosát is

Az online népesség tagjai jobban bíznak a magánegészségügyi ellátásban, ezzel együtt csak kis részük ragaszkodna a közellátásban dolgozó orvosához, ha ezentúl csak magánúton lenne elérhető. Ennek egyértelműen pénzügyi okai vannak: a jó anyagi körülmények között élők nagyobb arányban ragaszkodnának a kezelőorvosukhoz a felmerülő költségek ellenére is.

Egy esetleges betegség következtében szükséges műtét esetén az online népesség 28%-a bízna inkább a közegészségügyi ellátásban, 34%-a a magánegészségügyben, a maradék 21% pedig mindkettőben egyformán. Ezen kérdés megítélése is egyértelműen összefügg az aktuális intézkedések bevezetésének értékelésével (aki egyetért az intézkedésekkel és optimista a következményeit illetően, az a közegészségügyben bízik jobban, aki pedig nem ért egyet és pesszimista, az a magánegészségügyet), valamint a politikai nézetekkel is.

Amennyiben a kezelő szakorvos a közellátásból a magánegészségügybe távozna és csak ott lenne ezentúl elérhető, akkor a célcsoport 43%-a inkább orvost váltana, nem követné a magánegészségügyi ellátásba. A megkérdezettek harmada válaszolta azt, hogy ragaszkodna az orvosához és követné a magánellátásba is.

Ezek is érdekelhetnek:

Kapcsolat

Kapcsolatfelvétel

    Kérek részletes tájékoztatót az alábbi megvásárolható tanulmányokról:

    * Szükséges kitölteni. Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.